M .G. THOMAS

SZEMTŐL SZEMBEN

Magas, romos épület volt. El lehetett tévedni benne, mint egy sötét, baljós erdőben. Elveszett benne az a párszáz nyomorult, akit a sors erre predesztinált. Pisa szagú lépcsőház, nyivákoló macskák, lopott kis ócska szerelmeskedések, megannyi apró garádics a pokol felé. Jajok és nyögések, panasz és könyörgés, oltár és szentségtörés. Ráadásul minden vérlázítóan egyszerre. Egyidejűleg. A halál söpört ott végig. A figyelmeztető, könyörtelen elmúlás.

   Frank Dorsano mit sem észlelt ebből, sőt egyenesen gyönyörködött az eléje táruló látványban. Az ablakon keresztül egy romkertet látott, amellyel kapcsolatban nosztalgikus ábrándjai támadtak... Igen... huszárok ...kardozás... lovas vágta, és ...küzdelem a nemes hölgyért - bár a hölggyel kapcsolatban most profán képek tolakodnak elő. Hogy - hogy nem egy osztrák pornófilm képsorai jutnak eszébe, amint a magyar huszár lovaglás közben ki - be csuszakol a sikongató menyecskében....Hú.! Kefélés nyeregben, ...nem semmi....

    Dorsano nem ivott, nem dohányzott, csak fantáziált. Olyan volt számára ez az adottság, mint másnak a rajzkészség, a zenei érzékenység, vagy az idegen nyelvek elsajátításának  gördülékenysége.

   Az élénk fantázia képessé tette arra, hogy elmeneküljön a hétköznapok szürkesége elől. Egyik pillanatról a másikra álomvilágot varázsolt a valódi helyébe. Áldotta a jóistent, hogy képessé tette minderre. Hiszen bérgyilkos volt, és ennek a mesterségnek a lélekölő mivoltát megkönnyítette a zabolátlan  álmodozási képesség. Olyan narkotikum volt, ami semmibe sem kerül, mert egyszerűen csak van.

   A lovagló hölgyek hirtelen szertefoszlottak, kulcs csörrent a bejárati ajtó zárjában.

   Megjött Henry.

   Három éve laktak együtt. Annak idején a megbízójuk  véletlenül összehozta őket, és azóta közösen bérelték ezt a koszos kis lakást .El lehetett tűnni  a kopott környéken , beleolvadni a jelentéktelen  átlagnyomorúságba.  A bevándorló bérmunkástömegek arctalan sokaságába. Hatásos jelmeznek bizonyult. Hogy esetleg buzinak nézik őket? Ki a fenét érdekelt. Két haver együtt lakik és kész.

   Megszokták egymást, de kínosan ügyeltek arra, hogy a szakmáról szó ne essék. Dorsano szerette, és elfogadta ezt a keszeg, zárkózott figurát. Kimondva kimondatlanul a családjának tekintette. Hiszen nem volt rajta kívül senkije sem.

   Henry Fader szokásához híven bevágta az ajtót, és ledobta a csörömpölő kulcscsomót az előszobai asztalra. Visszahúzódó szótlanságához képest minden hétköznapi cselekedete zajos és otromba gesztusnak bizonyult.

   - Halihó - mondta

   Dorsano csak bólintott egyet a fejével, és a bárszekrény felé intett.

   - Kérsz valamit?

   - Igen - mondta Fader. - Nehéz napom volt.

   Dorsano kitöltötte a két italt, és jégkockákat potyogtatott a poharakba. Az üveggel összekoccanó  darabkák jókedvűen csilingeltek.

   Fader egyetlen mohó korttyal eltüntette a piát.

   - Abbahagyom, Frank. Van itt még egy utolsó meló, aztán annyi... Kapok ötven lepedőt, és nyugdíjba vonulok... Még ma elköltözöm - tette hozzá némi szabadkozással.

   Frank Dorsano körül hirtelen megfordult a világ, de rezzenéstelen arcán szinte semmi sem látszott.

   - Te tudod... - mondta halkan, és arra gondolt, hogy ő is szívesen visszavonulna. De még mennyire...

   - Hát akkor ez egy búcsúpohár.

   - Igen. Összepakolok, és megyek...

   Dorsano legszívesebben ordított volna. Hová mész, te szemét, három év után csak úgy eltűnsz, mint a kámfor?

   - Nézd, Frank te is így tennél a helyemben. Most végre felszívódhatok... Fogom azt a nyomorult útlevelet, és kilépek ebből az egészből... Ne mondd azt, hogy te nem tennéd meg...

   Hallgattak.

   Dorsano a kezében tartott poharat bámulta, Fader pedig újból töltött, és gyorsan kiitta a magáét.

   Kerülték egymás tekintetét.

   Fader bement a szobájába, és a gitártokkal tért vissza. Távcsöves puska volt benne. Letámasztotta a falhoz, és egy kopott bőröndöt húzott elő az ágy alól.

   - Segítsek? - kérdezte Dorsano

   - Ne nehezítsd meg a helyzetem, Frankie, ...ha egy mód van rá.

   A ruhásszekrényben két öltöny volt, meg egy farmer. Fader valahonnan  koszos ingeket és alsónadrágokat szedett elő. Egy ócska kis élet hétköznapi rekvizitumait. Fekete zoknik estek a földre. Dorsano hamarabb hajolt le értük.

   - Tessék - mondta

   Fader zavartan köhécselt.

   - El kell mennem és kész... Érted? Nem tudok mit mondani neked... Nem tudok...

   - Hát... Sok szerencsét! - mondta Dorsano - sok szerencsét...

   Fader némán otthagyta. Becsapódott mögötte az ajtó, lezárva egy régi fejezetet. Panta rhei, az élet megy tovább...

 

*

 

   A bérgyilkosnak az ötödik emeletig kellett felcihelődnie. Letette az ócska bőröndöt, és rágyújtott. Van útlevél, repülőjegy. Irány Portugália! Holnap már új életet kezdhet. Henry Fader eltűnik. Lesz helyette Jorge Portano...

   A gitártokra pillantott. Még hátra van egy kis muzsikálás.

   Elővette a puskát, és összeszerelte az alkatrészeket.

   A szemben lévő épületfront ötödik emeletén megtalálta a leendő áldozat ablakait.

   A célkereszt átsiklott két helyiségen, majd megállapodott a hálószobában ácsorgó, álmodozó Frank Dorsano arcán.