Kate R. McCardle

A tizenharmadik múzsa

Tizenegyedik fejezet

A Hawkwings Express esete

   Miután újra kiutaztunk a fegyverek dombjához, Sharna Holmes egy teli tár, általa említett hamvasztópisztollyal eltüntette a két áldozatot, majd így tett az összes többi fegyverrel is. Szótlan volt a visszafelé tartó úton, ahogy Holmes is, mintha csalódtak volna az ügyben, s én ezt nem tudtam mire vélni. Mindazonáltal, mikor beléptünk a nappaliba, a két Holmes vidámsága egy szempillantás alatt visszatért.

   Sharna Holmes talpon maradt, s miközben beszéltek, fel alá járkált, néha pedig megállt.

- Tehát, kedves Watson! - kezdte Holmes a trónusában üldögélve. - Végre magyarázatot adunk mindenre, kezdve a legelejétől.

- Mindenre? - kérdeztem ravaszan.

- Igen, mindenre - Sharna Holmes mintha rémült pillantást vetett volna Holmesra, de nem voltam benne egészen biztos.

- Akkor először erre a kérdésre feleljenek: min döbbent meg annyira Sharna Holmes?

Egymásra néztek, majd elnevették magukat.

- Ha erre kíváncsi annyira, elmondhatom! - szólt Sharna. - Azon lepődtem meg, hogy Mr. Holmes tud a jobb vállamon található tűz alakú tetoválásról. Mivel nekem hosszú ujjú hálóruhám van, azt hittem, hogy lehúzta, de biztosított róla, hogy nem nyúlt hozzám, csupán rólam csúszott le.

Holmes kissé kivörösödött, de nagy lendülettel folytatta:

- Akkor lássuk csak, Watson barátom! Először is a vonat utasaival kezdjük!

- Úgy vettem észre, miközben kutakodtunk, hogy fontos az, ki-ki mellett állt - magyarázta Sharna Holmes. - Például azok, akik Mr. Stole mellett álltak, az elektromos kisülések miatt vagy meghaltak, vagy rossz helyre kerültek, vagy meghaltak. Összesen négy ember állt mellette: Claire Simons, Colin Barry, a lila kosztümös hölgy, azaz MacArthur, és Zakarias Nowa. Ezért is nem vesződtem tovább a keresgélésükkel, mivel mikor Clairenél megtaláltam az ópiumot, márt tudtam, hogy az utasok egy része miért is menekült el ide, a múltba.

- De még mindig nem tudtuk, miért került ide az akaratán kívül Sharna Holmes! - jegyezte meg Holmes, és nyomban át is vette a szót. - Mikor azonban megkezdődtek az ellenünk irányuló támadások, és kiderült, hogy ő a célpont, egyetlen logikus következtetést vontunk le: hogy csapdába csalták, hogy itt, ahol aligha találhat segítségre, megbosszuljanak egy régi, ellenük elkövetett bűntettet. Emlékszik a megjegyzésemre, miszerint a TimeTurner Rt. csak a saját hasznát lesi?

   Nem érdekellte őket a saját századuk egyik legjobb elméje, csak az a pénz, amit kifizettek nekik azzal, hogy hasonló menekülteket helyeztek biztonsága különböző idősíkokban! Bridget Fring fegyverkereskedői múltja is erre mutatott, Norman Bannings ópiumfüggősége szintén, valamint azok a fegyverek, amiket birtokoltak.

- Ezzel az elmélettel akartuk sarokba szorítani Normant - folytatta Sharna Holmest -, mikor a kutatására indultunk, és oly szerencsésen azonnal megleltük. Ám mikor láttam, hogy végezni akar magával, ám más lőtte le, rá kellett döbbennem, hogy létezik még egy cinkos, aki meg akart védeni egy titkot, de mivel tudta, hogy a tár üres, kivárta az utolsó pillanatot, és végzett a fiatalemberrel.

   Felfelé mászva láttam egy kis üreget, amiben valami fémes csillant, azt hittem, hogy szarkafészek, vagy ahhoz hasonló, ám mikor ez az elmélet az eszembe ötlött visszamentem, és egy jó adag kokainszondát, meg más egyéb tölténytartalékot találtam. Felmásztam, s akkor fedeztem fel ezt a hatalmas raktárt.

- Rengeteg minden kiderül a helyszínből. Ha akarja, részletezzük magának, miféle nyomok alapján azonosítottunk a prédáinkat - Holmes vágyakozó oldalpillantást vetett a pipája helyére -, de ha a történetre kíváncsi, akkor azzal kezdjük. Sharna Holmes barátunk felfedezett minden felfedezhetőt, és egy kis rozsda segítségével tudta is, mikor kötötték meg itt az utolsó üzletet.

   Gondolja el Watson: évtizedek óta tartó tiltott fegyverkereskedelem, hihetetlen fegyverek eladása, tömegpusztító pisztolyocskák ezerszámra! Mi következik ebből? Mi? Háború! Méghozzá borzalmas háború! A legborzalmasabb, ami csak a világunkat sújthatja.

   Tehát a következő derült ki mindebből: a jövőben a TimeTurner Rt. kifejlesztett egy időgépet, amellyel egy küldöttük visszautazott ide a múltba, felkeresték Mr. Timeturnert, cégük alapítóját, és jó életet, pénzt ajánlottak neki cserébe azért, ha az általuk kiszámított legérdeklődőbb országoknak küld egy-egy titkos ajánlólevelet, és idecsábítja őket. Ellopták a tervrajzokat, és elkészítették a fegyvereket, majd megkezdődött az átcsempészés, a mi időnkön belül csupán három hónapja, míg az ő idejükön belül majdnem két évtizede.

- Ám a kormány felfedezte ezeket a vonatutakat - kiáltott fel Sharna Holmes. - Milyen különös: nincs rajta senki, mégis elindul, aztán visszatér! Valamivel leplezniük kellett az ármánykodást. Aztán kisütötték, hogy hogyan rejtegethetnék a tevékenységüket úgy, hogy még többet keressenek rajta. Hirdetéseket adtak fel, körözött bűnözőket és egyéb, befolyásolható egyéneket kerestek fel, békés élete kínálva nekik a kedvenc korukban.

   Remek rejtőzködési lehetőség elszökni az időben- nem csoda, hogy a börtönök kissé meghézagosodtak az én felnövésem során. Bridget Fring a TimeTurner Rt. jól felszerelt munkatársa, körültekintő, mindig előre tevező egyén volt, ám szüksége volt egy segédre, mikor az üzlet megindult, egy javítóintézetben talált rá erre a zseniálisan agyas boncmesterre. Innentől kezdve együtt üzleteltek. Norman gyűjtötte a pénzt, dolgozott azért, hogy bosszút állhasson rajtam - és aztán egyszer csak elérkezettnek látta az időt!

- Innen, a múltból nyomorult olcsón hatalmas ópiumszállítmányhoz jutott, amit visszacsempészett a jövőbe, és eladta! - fejtegette tovább Holmes. - Ebből a pénzből fizette a maga csapdáját, Sharna Holmes, a TimeTurner Rt.-nek. Úgy intéztette, hogy önnek ezen a vonaton kelljen hazautaznia. Azzal a szándékkel hozta magát ide, hogy egyszer s mindenkorra elpusztítsa, vagy ahogy ön fogalmazott, szétszedje.

   És innen már ismeri a történetet, Watson. Mr. Bannings azt gondolta, hogy Sharna Holmes nem találja majd a helyét itt Londonban, és sorsára hagyják, amikor majd könnyedén végez vele. Bridget Fring hazudott, mikor azt állította, hogy nem én voltam a célpont! - és itt a mellkasára tette a kezét. - Nagyon szerette Normant, és meg akarta könnyíteni a dolgát.

- Vagy Norman egyszerűen csak lefizette valamivel, ami roppant érdekes volt a számára - helyesbített Sharna Holmes. - Aztán, mikor magát küldtem kihallgatásra, első pillantásra látta, hogy maga elől (és most ne sértődjön meg, kérem!) eltitkolhatja a legfontosabb dolgokat, így beszámolt valahogy a munkahelyéről, majd, mint később olvastam az újságban, egy rendőr revolverével főbe lőtte magát.

   A mi boncmesterünk pedig csak várt… és várt… aztán dühében cselekedett, és megtámadta magát is, aztán eliszkolt, végül pedig, mikor látta, hogy nincs esélye, s hogy mindent elmondhatna, egyszerűen végeztek vele.

- De hogyan?- kérdeztem hirtelen. - Nem láttunk arra senkit!

- Dehogynem! - vágta rá Sharna Holmes. - Célzóberendezéssel a főút túloldalán lesben állt Mr. Timeturner, mikor megtudta, mi történt Fringgel. Nem akarta egyedül a fiú gondjaira bízni a fegyvereket, tudta, hogy ópiumot szív, nem teljesen tiszta a megítélőképessége.

- Azért kaptunk össze, hogy ne táviratozzon az ügyfeleinek - magyarázta Holmes. - S mikor már tudtuk, hogy messze jár, kiegyeztünk, s mentünk tovább.

- És miből gondolják, hogy nem lesz újabb szállítmány?

- Hogyan, Watson? - kiáltotta mámorosan Holmes. - Hiszen a TimeTurner Rt. alapítója halott! Nem is léteznek többé!

Befejezték az előadást, és hátukat egyenesen tartva, büszkén bámultak rám. Én egy ideig alig tudtam megszólalni a döbbenettől, az örömtől, meg mi egyéb mástól, aztán mikor elvigyorodtak, én követtem a példájukat.

- Maguk a legzseniálisabb páros, akiket valaha is láttam! - mosolyogtam, és tapsolni kezdtem. Sharna Holmes ragyogott, Holmes finoman meghajolt, majd hátradőlt a székén.

- Most, hogy a Hawkwings Express rejtélye megoldódott - mondta -, ideje, hogy megfejtsem a detektívmúzsa rejtélyét.

   Sharna Holmes titokzatosan elmosolyodott, és helyet foglalt, várakozóan függesztve a tekintetét a barátomra. Előbbi feszültségem még inkább az egekbe hágott - a szívem kalapált, s tekintetem Sharnáról Holmesra, Holmersól pedig Sharnára pattogott…