Kate R. McCardle

A tizenharmadik múzsa

Negyedik fejezet

Szenvedélyek

   

Sharna Holmes önfeláldozása valósággal elképesztett. Két óránként vonta meg magától a vért, ráadásul fel sem állt, csak akkor, ha ennie vagy átöltöznie kellett. Az újságírók valósággal tapadtak rá, de én szerencsésen elhárítottam a fennálló veszélyt.

   Bátran mondhatom, hogy a Holmes iránt érzett tisztelet és barátság a saját magam felé emelt. Sharna Holmes is mosolygott, mikor hallotta a részletes és pontos beszámolómat, amivel két óra alatt sikerült elüldöznöm a lakásból az összes szaglászó riportert. Ezután már csak arra kellett várnunk, hogy Holmes magához térjen.

- Segítene nekem, kérem? - sóhajtotta az elgyengült lány. - Attól tartok, hogy az erőm néhány napig nem lesz a régi, és nem fogok tudni úgy bűnözőket üldözni, mint ahogyan eddig!

Halkan nevettünk ezen a kijelentésen, majd megkérdeztem:

- Miben lehetek a segítségére?

- Látogassa meg nekem Bridget Fringet. Itt van egy papír, erre írtam neki egy üzenetet. Ha tud valamit, el fogja mondani.

- Miből gondolja?

- Jobb, ha nem tudja meg, dr. Watson.

Láttam, hogy ültében is inog, és tekintete elképesztően kába, de valamilyen fals módon mégis intelligenciát sugároz.

- Itt hagyhatom magát? - kérdeztem, miután átvettem a papírt.

- Ne aggódjon - egyintett erőtlenül -, ura vagyok a helyzetnek.

- Ígérje meg, hogy azonnal küldet értem, ha Holmes magához tér!

- A szavamat adom.

A következőkben nem a Bridget Fringgel való találkozásomról fogok beszámolni, mivel az roppant egyszerűen zajlott le. Kissé érthetetlenül, de mindent elmondott, amit tudott, és azzal a biztos tudattal tértem haza, hogy ezúttal valóban kivettem a részemet a nyomozásból. Mrs. Hudson a szobájában volt, tehát úgy gondoltam, hogy a helyzet nem változott.

   Ám ahogy benyitottam Sharna Holmes szobájába, egy pillanatra ledermedtem a döbbenettől. A lány a széken ült, és a vállát markolta, amiből ömlött a vér. Holmes aludt, még mindig jó mélyen. Sharna csodával haátros módon még eszmleténél volt, de csak addig, amíg észre nem vett. Ekkor ezt mondta:

-Még egyszer adjon neki vért két óra múlva úgy, ahogy látta tőlem. Ne felejtse el!

Elájult, én pedig már rohantam is a saját táskámért, bekötöztem a sebét, és felmosattam Mrs. Hudsonnal a vérnyomokat. Mivel tudtam, hogy a barátom jóléte forog kockán, két óra elteltével kelletlenül ugyan, de mégis csak vért vettem Sharna Holmestól. A lány elsápadt, de nem mertem neki alkoholt adni, így a szobájában talált gyümölcslés dobozból próbáltam valamennyit lenyeletni vele, miután Holmes az utolsó egészséges véradagját is megkapta.

  Mikor minden tőlem tellhetőt megtettem, leroskadtam a fonott fotelba, és megpróbáltam elmélyedni egy nemrég megkezdett regényben, sikertelenül. Figyelmem minuntalan visszatért a Bridget Fring által mondottakhoz a TimeTurner Rt.-ről és annak erjtélyes működéséről, próbáltam összekötő kapcsot találni a különös időutazás és a nő által említettek között, de azon kívül, hogy közük van egymáshoz, nem jutott semmi az eszembe.

  Arra a kérdésemre, miszerint miért akarta kokaintúladagolással megölni Holmest, azt felelte, hogy az igazi célpontja valójában nem is ő volt, hanem Sharna, mivel szaglászni kezdett, és őt nem tudtuk volna megmenteni. Gonoszul nevetett azon, hogy a lány mégis mennyire helyt állt, kiderült, hogy TimeTurner Rt. is renegeteget tudott Sharna Holmesról, többet, mint a nagyközönség, akiknek néha bizonyosságot tett elképesztő hidegvérűségéről és fürgeségéről. Úgy nevezte magát, hogy „pancser”, valósággal megdöbbent, mikor a nyakába ugrott az, akinek elméletileg a hátába lőtt egy kokainszondát. Elmagyarázta, hogy a jövőben ő afféle fegyverkereskedő volt, különleges fegyverét egyszerűen egy hangtompítóval felszerelt kis pisztolyból lőtte ki. Belefúródott Holmes hátába, és nyomban termelni kezdte a kokaint.

  De ha nem ő lőtte vállon Sharnát, akkor ki tette? A TimeTurner Rt. egyik alkalmazottja?

  Ezeken a megjegyzéseken elmélkedtem, mikor meghallottam, hogy Sharna szobájából egy feltörő sóhaj kíséretében Holmes magához tért. Rohantam, ahogy csak tudtam, mikor odaértem, Holmes már félig felült, és értetlenül, álmosan pislogott körbe.

- Watson! - nézett rám döbbenten. - Mit keresek én Sharna Holmes szobájában?

- Hosszú történet, barátom - feleltem, és elmeséltem neki az este minden eseményét. Amint felidéztem egyes mozzanatokat, ő hol zavarba jött, hol pedig egyetértően bólogatott, mondogatva, hogy határozottan emlékszik arra, hogy egy mélyn női hang bizonygatta neki, hogy ő Sherlock Holmes. Mikor ahhoz a részhez értem, hogy Sharna Holmes a saját véréből adott neki, felháborodva nézett rám.

- Watson, miért nem ajánlotta fel a sajátját? Két óránként! Több vért adott, mint amennyit a sérülésével vesztett.

Fel sem tűnt nekem, hogy ezt még nem említettem meg neki, a mondat első része érdekelt:-Én felajánlottam neki, Holmes, de nem volt hajlandó rá valamiért.

- Oh, a jövő titkai! - sóhajtotta Holmes. - A jövő titkai kifürkészhetetlenek, mint ahogy Sharna Holmesot sem fogom soha kiismerni igazán.

- A jövő titkainak köszönheti az életét.

- És hálás is vagyok! - bólintott a barátom. - Eddig egyetlen ember sem tett értem ennyit, és be kell vallanom, nagyon jól esik.

- Talán mert eddig nem volt szüksége rá.

- Meglehet, Watson, az meglehet! De mondja csak, nem látta a pipámat? Megnyugtatna egy kicsit, ha elszívhatnék egy kis dohányt.

- Arról ne is álmodjon! - szólt Sharna Holmes a hátam mögül. Az ajtónak támasztotta ép vállát, és akármennyire is sápadt volt, ébernek és erősnek tetszett. - Még legalább egy hónapig ne álmodjon semmilyen káros szokásáról, Mr. Holmes. Könnyen az életébe kerülhet, és ugye nem bánja, hogy zokon venném, ha elhalálozna?

   A lakótársam fájdalmas arckifejezése láttán bárki bizton állíthatta volna, hogy az egy kedvenc tárgyaitól megfosztott gyerek búbánatát fejezi ki. Ez az érdekes arc azonban csak néhány pillanatig mutatkozott meg, aztán a helyét átvette az irónia, majd a komolyság.

- Meg akarom köszönni önnek, Sharna Holmes - kezdte őszintén -, hogy megmentette az életemet és a saját egészségét is feláldozta ezért.

- Meglátjuk, hogy mennyire lesz hálás, Mr. Holmes-hunyorgott pajkosan a lány. - Vitaminokkal fogom tömni. Először nem akartam a tudtára adni, de gyakorlatilag minden vitaminból hiányos a készlete, és most, hogy… még kevesebb lett, mindenképpen pótolnunk kell!

Holmes nevetett.

- Én mégis hálás vagyok a figyelmességéért! - mondta végül. - De árulja el, kedvesem, hogy hogyam szerezte azt a vállsérülést?

- Valóban! - kiáltottam. - Még nekem sem mondta el!

- Hát rendben-bólintott Sharna Holmes, és leült a Holmes ágya melletti trónusára. - Nézze csak meg az ablakot, Watson! Nincs betörve, igaz?

Valóban, az üvegen egy karcolás sem volt.

- Roppant érdekes dolog okozta a sebemet. Nem más, mint a fény!

Holmes nyakizmai megfeszültek a figyelemtől, és én magam is tanácstalanul pillantottam a lányra, aki fáradt gunyorossággal látta értetlenségünket.

- Elmagyarázom önöknek, de meg kell ígérniük, hogy soha senkinek egyetlen egyszer sem hozzák szóba ezt a magyarázatot. Rendben?

- Ahogyan óhajtja, Sharna Holmes - ígértem nyomban.

- Azt hiszem, hogy tartozunk a diszkréció jótékony leplével-értett egyet Holmes. - De nagyon kérem, magyarázza el nekem.

-Természetesen - felelte Sharna Holmes, és egy pillanatig hallgatott, hogy összeszedje a gondolatait. - Ezt a fajta fényt, ami képes áthatolni még a legvastagabb fémfalon is, úgy nevezik, hogy lézer. Nagy erősségű, koncentrált fény, amely egyetlen biztos pontba irányulva annyira felhevül, hogy könnyen használható hangtalan fegyvernek, ráadásul célozni roppant pontosan lehet vele, hiszen pontosan egyenes vonalúan vezetik. Hasonlítsák gondolatban egy fénycsíkhoz, amely úgy mar, akár a sósav. Sajnos részletesebben nem tudom kifejteni, mivel erre vonatkozóan az ismereteim meglehetősen korlátoltak. Ehhez a fegyverhez nem lehet csak úgy hozzájutni! Az egyik legfejlettebb és leghatásosabb gyilkológép… Hát ez sebzett meg a vállamon. És tudom, hogy ki tette!

- Kicsoda? - kiáltotta izgatottan Holmes.

- A boncmester! - vágta rá a lány. - Bal szemére kancsal, ezért viselt szemüveget. Biztosan eltört az utazás közben, vagy csak elveszett. Én ennek köszönhetem azt, hogy még élek!

   Holmes döbbent pillantást váltott velem, majd olyan mozdulatot tett a kezével, mintha egy pipába dohányt gyömöszölne, majd elkezdene pöfékelni vele. Sharna Holmeson most látszott meg először a vérveszteség nyoma, mert kissé összegörnyedt, de amint észrevette, hogy figyelem, megemberelte magát, és gúnyosan a barátom láthatatlan pipájára nézett.

- Nem azt mondtam, hogy ne is álmodjon róla?

- Na de Sharna Holmes! - hűltem el.

- Nyugodjon meg, Watson - legyintett Holmes, és leeresztette a kezét. - Sharna Holmes csupán túlságosan aggódik miattam, amikor magát kéne féltenie.

- Áh! - kiáltott fel nyomban a lány. - Tudtam, hogy nem Mr. Holmes a célpont! Igaz, Watson? Mit mondott még a dárga jó Bridget?

Beszámoltam a TimeTurner Rt.-ről és Miss. Fring fegyverkereskedői múltjáról, meg a kokainszondáról is. Abban a pillanatban, ahogy megemlítettem a nevét, a lány előkapott egy apró, átlátszó kis töltényt, amit egy különös, fémkarmokkal ellátott fémygyűrű tartott össze. Lötyögött benne még egy kis gyöngyházfényű adalék, a fémkarmok pedig véresek voltak.

- Ez volt magában, Mr. Holmes - közölte olyan higgadtan, mintha csak egy papírdarabot fogna. - És ez… ez itt a maga vére, természetesen. Ezért fáj most hátának a jobb váll alatti része. Tartok tőle, hogy a forradás nyoma örökké ottmarad, de nem aggódjon, nem fog kellemetlenséget okozni.

- Mégis… hogy az ördögbe működik ez az apróság?

- Önálló agya van, Mr. Holmes. Méghozzá nagyon okos… De sajnos ha valakit becéloztak vele, nem tud irányt változtatni. Nincsen rajta navigációs program…! - egy pillanatra felpillantott, és nem állta meg, hogy el ne nevesse magát.

- Talán ha egy kicsit világosabban fogalmazna… - mosolygott Holmes egy kicsit kipirosodva.

- Oh, elnézést kérek! - legyintett Sharna Holmes. - Igazán nem akartam, hogy kínosan érezzék magukat. A helyzet a következő: kilövik egy pisztolyból, eltalálja magát, a karmok stabilizálják, hogy csak a kis tű érje a bőrét, majd hatalmas sűrűségű kokaint juttat a főerekbe. Kérem, folytassa, dr. Watson!

Kissé megrendülten, de folytattam az elbeszélésemet, és mikor úgy éreztem, mindent elmondtam, Holmes Sharna Holmeshoz fordult.

- Tud valamit erről a TimeTurner Rt.-ről, kedvesem?

- Hatalmas titkos szervezet, tudományos célú. Azt tudom, hogy többször került nyilvánosságra a létük illegális emberkísérletek elvégzése miatt. Olyan embereket vontak be, akik nem voltak szellemileg egészségesek, vagy egyszerűen csak hazugsággal odacsalta őket.

- Talán most is egy ilyen illegális kísérletről volt szó - egyeztem meg.

- Kétségtelenül ilyesmi történt, de többnek kell lennie a háttérben, mint egyszerű kísérletnek. Miért hoztak magukkal csúcstechnikát? Hogy elpusztítsanak engem, mikor védtelen vagyok? Akkor miért keverték bele a többi utast is? Nem, barátom, ez koránt sem tiszta! Itt nem lesz egyszerű dolgunk.

- Volt valaha dolga ezzel a szervezettel? - kérdezte Holmes.

- Tudomásom szerint soha nem tettem ellenük semmit - rázta a fejét Sharna Holmes. - A legtöbb esetem eltorzult, bolond és mindenképpen sötét témájú. A szüleim nagyon bíztak bennem, mikor engedték, hogy drogtanyákat és egyéb helyeket keressek fel egymagamban.

- Tehát ön tud vigyázni magára.

- Oh, nagyon is. Ha az ellenségem volna, Mr. Holmes, akár önnel is el tudnék bánni.

A barátom felvonta az egyik szemöldökét, és elmosolyodott.

- Nem hisz nekem, ugye? - kérdezte Sharma Holmes. - Kár, igazán kár. De nem akarom győzködni. Pihennie kell még.

Holmesnak szemmel láthatóan nem volt az ínyére a kényszerpihenő.

-Mindjárt adok önnek valamit, amit tanulmányozhat, és az ügynek is köze van hozzá. Még nem volt alkalmam jobban megvizsgálni, de szerintem találhatunk rajta döntő bizonyítékot.

   Előhúzta a kötényzsebéből a lila kosztümös hölgy pisztolyát. Meglehetősen különös darab volt, apró, fekete és tár nélküli. Vagy legalábbis, ha volt tára, én nem láttam. Holmes kezébe nyomta, majd felállt.

- Van valahol egy bútortalan szoba a házban?

- A szembeni üres, de…

- Remek! - mosolygott Sharna Holmes. - Engedelmükkel, uraim, elmegyek, és hódolok a saját szenvedélyemnek.

- No és mi volna az? - kérdezte Holmes a pisztolyt szemlélve.

- A tánc - felelte egyszerűen a lány. - Bármilyen meglepő is, Mr. Holmes… de én a mozgás közben épp úgy járok a fellegekben, mint maga, amikor ehhez folyamodik - mutatta fel barátom rejtett kokainos zacskóját, amit ugyanabban a pillanatban húzott elő. - Elnézést kell, hogy kérjek, de sajnos nem engedhettem, hogy takarítás közben Mrs. Hudson rátaláljon, így át kellett kutatnom a szobáját. Nem olvastam el semmit, nem törtem el semmit, minden úgy van, ahogy volt.

   Döbbenten néztem hol Holmesra, hol a lányra. Éreztem, ahogyan izzott a levegő a csata hevében, ami kettejük között zajlott.

- Köszönöm - szólt végül zavartan Holmes. Soha nem láttam még ennyire zavarban -, Sharna Holmes. Szolgálhatok esetleg egy kis zenével?

- Igazán nem szükséges - legyintett Sharna Holmes. - Megvan a saját zeném. Bízom benne, hogy nem fogja önöket zavarni.

Ezzel gyors léptekel elhagyta a szobát, de előbb még az ágyra hajította a kokainos zacskót, és Holmeshoz hajolva figyelmeztette:

- Nincs pipa, se cigaretta, se szivar. Eldugtam mindet, szíves engedelmével. Hogy nehogy… kísértésbe essen!

   Holmes eddig konokul csak a pisztolynak szentelte a figyelmét, de most dühös, döbbent pillantást lövellt Sharna felé, aki komoly, rezzenéstelen szivélyességgel meghajolt, majd kiment.

- Elképesztő! - kiáltott fel nyomban Holmes. - Ez a lány sosem fogy ki semmiből sem, és semmi nem kerüli el a figyelmét!

- Mit akar ezzel mondani, Holmes?

- A legtitkosabb bunkeremet is megtalálta. És mégis bízik bennem. Vajon miért?

Tanácstalanul megrántottam a vállamat.

- Talán megkedvelte magát!

Ahogy ezt kimondtam, Holmes érdekes elegyét produkálta a rémületnek és a homlokráncolásnak.

- Talán, Watson, talán! De most legyen oly jó, és hagyjon magamra, vagy ha szeretne maradni, akkor üljön le, és ne szólaljon meg.

Mivel nem volt semmi dolgom sem, helyet foglaltam az ablaknál, és belemélyedtem a gondolataimba. Gyanítom, hogy nem sokáig tettem ezt, mert nem emlékszem többre. Elbóbiskoltam.