Kate R. McCardle

A tizenharmadik múzsa

Második fejezet

A vonat utaslistája

   Miután Sharna Holmes a lakásunk minden egyes szegletét szemügyre vette, lehuppant a kanapéra, és kissé elgondolkozó tekintettel bámult ki az utcára. A lakótársam a saját székébe ült a kandallóhoz közel, és érdeklődve figyelte a lányt. Jómagam is a kandallóhoz telepedtem, és feszülten vártam, hogy valamelyikőjük megszólaljon.

- Mondja, Sharna Holmes - szólalt meg hosszas hallgatás után Holmes, és elővette a pipáját. - Honnan jött rá?

   Már éppen meggyújtotta volna a pipát, mikor Sharna Holmes kikapta a gyufát a kezéből, és a kandallóba dobta.

- Allergiás rohamot lehet kapni a leheletétől - morogta dühösen, majd visszaült a helyére. - Elnézést kérek, de igen nehezen bírom a dohányfüstöt. Meg kell kérnem, Mr. Holmes, hogy a jelenlétemben csak végszükség esetén forduljon a pipához.

   Döbbenten Holmesra pillantottam, aki még mindig mosolygott- nyomban el is tette a pipát, és még feszültebben kéredezte:

- Honnan jött rá, Sharna Holmes? Hogyhogy meglátta a szememen?

- Egyszerű, Mr. Holmes - rántotta meg a vállát a lány. - A pupillája mindent elárul. Sokkal érzékenyebb a fényre, így amikor árnyékba megy, az átlagosnál nagyobb mértékű a kitágulása. Csalhatatlan, ámde mai szemmel feltűnés nélküli tünet, ami a jövőben abban segít, hogy azonosítsák azt a rengeteg fiatalt, akik életük problémái elől emigyen próbálnak menekülni. Továbbá elég sovány… de ez már csak afféle jellemvonás lehet, semmint bizonyíték.

Holmes összeráncolta a szemöldökét, majd komolyan megkérdezte:

- Nem tévedek, ha azt állítom, hogy más olyan tudást is birtokol, ami a hasznunkra lehetne?

- Nem téved, Mr. Holmes, de én csakis az utasok felkeresésében vagyok hajlandó segédkezni. Ha nem haragszik, nem szeretnék bármibe is beleavatkozni ezen az ügyön kívül.

- Ez teljesen érthető - bólintottam, hogy végre én is bekapcsolódjak a két Holmes különös beszélgetésébe.-, de mivel óhajtja kezdeni, Sharna Holmes?

- Talán az utasok listájával - mosolygott a lány, és előhúzott a nadrágzsebéből egy gyűrött papírdarabot. - Felírtam mindegyikről valamit, és néhánnyal össze is ismerkedtem.

- Megkérdezhetem, hogy mi okból?

- Egészen egyszerűen ösztönből. A szüleim munkája mellett megtanultam, hogy jobb azelőtt kiismerni az embereket, mielőtt meglepnének valami egészen nem várt dologgal.

- Kegyed rendkívül körültekintő-jegyezte meg Holmes folyamatosan mosolyogva.

- Az én koromban mindenképp szükséges. Ok nélkül is bárkit megölhetnek. De térjünk rá az utasokra.

Átnyújtotta Holmesnak a lapot, ő pedig az én kezembe nyomta, és megkért, hogy olvassam fel.

 

A Hawkwings Express utasai (13 fő)

 

1. Bridget Firng – barna haj és szem, alacsony termet, különösen széles csípő. Félénk természet, könnyen ájult, valószínűleg rákos betegségből lábadozik.

2. Zakarias Nowa – fekete haj, kékeszöld szem, magas és cingár, magának való, könnyen gyulladékony. Egyedülálló, régimódi, erős. Túlzottan lovagias.

3. A hölgy lila kosztümben – szőke haj, erősen kihúzott, tetovált szemöldök, ápolt külső. Alacsony intelligenciaszint, de fegyvert hord, valószínűleg engedély nélkül.

4. Peter Hawksworth – végzős diák az egyetemen, valószínűleg botanikus. Rendkívüli érdeklődés különböző növényi maradványok iránt, jellemző ifjonti lelkesedés. Barna haj és zöld szem.

5. Hilda (vezetékneve ismeretlen) – férjes asszony, mindketten színészek. Járt már hullaházban, szerepelt cirkuszban. Festett vörös haj, seszínű lenövés, szürke szem.

6. Cigány legény – felemelkedett telepes, igencsak gazdag, hegedűn és fuvolán vagy furulyán játszik. Kreol színű bőr, fekete szem, vastag száj, kissé ápolatlan fogsor. Az utóbbi időben romlott az anyagi állapota, a házassága viszont egész bizonyosan jó irányba halad.

7. Clarie Simons – sötétbőrű régésztanonc, másodéves, kissé szűkösen él, de megfelelően. Kölcsönzött laptop, köynvtári könyvek, tehát nyári munkája van.

8. A hadirokkant – műláb a jobb térd alatt, volt tengerésztiszt. Szigorú, semmit el nem néző, viszont hölgyekkel és lányokkal roppant előzékeny. Nem ajánlatos megsérteni, erős, gyulladékony. Határozott ráncos vonások, ősz haj.

9. A boncmester – fiatal, komoly és roppant figyelmes. A becsület fő erénye, de különösen nehéz helyzetekben elveszítheti a hidegvérét. Fekete haj, kék szem, vastag keretű fekete szemüveg.

10. Barnwoody – gondnok, három gyerekkel. Szegényes, de jó erőnlétű, szerény koponya, annál nagyobb megbízhatóság. Roppant erős a védekező ösztöne, normális közegében szelíd és szórakoztató ember. Köpcös, izmos.

11. St. Peter hiteles másolata – pap, ősz haj és szakáll, roppant kedves tekintet, segítőkészség, műveltség, intelligencia. Testileg roppant gyenge, de őszinte hívő.

12. Liu – japán vonások, törékeny termet. Harcművészetekben kiemelkedő, bátor, könnyed, kecses és okos. Veszély: mindig van egy kése valahol, amivel védekezhet. Különös japán jelkép alakú sebhely a csuklójánál.

13. Sharna Holmes, azaz jómagam.

 

- Ön remek megfigyelő! - csapta össze a tenyerét Holmes.

- Igazán hízelgő egy számomra élő legendától - biccentett nyugodtan Sharna Holmes -, de sajnos ez nem elég. Nem tudják, hol voltak ezek a fényjelenségek? Megkereshetnénk a legközelebb esőt, talán találunk valamit.

- Mielőtt beszámolnék a legközelebbi fényjelenség pontos helyéről - kezdte a barátom - talán célszerű volna valami hölgyhöz méltó öltözéket magára öltenie.

  Sharna Holmesnak láthatóan nem volt ínyére az ötlet, de beleegyezett, és elmondása szerint nagy szenvedések árán belebújt egy sötétzöld utcai ruhába. Láttam azonban, hogy a szoknya alatt még mindig egy nadrág rejtőzik- fel nem foghattam, miért hagyta magán a bakanccsal együtt. Szerencsére a ruha eltakarta mindezt, csak akkor szúrhatott volna szemet, ha Sharna Holmes a nyílt utcán leguggol.

- Nos tehát, Watsonom - szólt Holmes, miközben a kabátunkat vettük. - Kezdetét veheti egy valódi ügy felkutatása. Garantálom magának, hogy izgalmas nyomozás elé nézünk.

- Nem értem, miért nem kérdezett róla többet?

- Sharna Holmesról? Szerintem megtudunk majd mindent, amíg a többi különös személy után kutakodunk.

- De Holmes! Itt nincs semmiféle bűntény!

- Dehogy nincs! Csak épp nem itt, Watson.

- Úgy érti, hogy…

- Igen. Kétezer ötben!

A barátom arca egészen kipirult az izgalomtól, valósággal sugárzott belőle a tettvágy. Ekkor Sharna Holmes behajolt az ajtón, immáron összefogott hajjal és egy szép kalappal a fején, és ugyanolyan izgatottan sürgetett minket. Tüstént követtük őt le a kocsiig, s miközben őrült tempóban hajtattunk a város széle felé, Holmes kitárgyalt néhány dolgot Sharnával. Úgy beszéltek egymáshoz, mintha a tökéletes összhang még jóval a találkozásuk előtt létrejött volna köztük.

- Ha bárki kérdezi, maga az unokahúgom, Sharna Holmes.

- Rendben.

- Egyetlen kérdést engedjen meg- nem, nem, inkább kettőt: az első… Mi is pontosan az a laptop, amit a leírásokban említett?

- Hm… egy olyan gépezet, mely elektronikus impulzusok formájában tárolja az információkat, így sokkal könnyebb őket rendszerezni. De sajnálatos módon megfelelő áramforrás nélkül nem hozható működésbe.

- Van olyan szerkezet, amit működésbe tud hozni? - kérdeztem óvatosan.

- Valószínűleg. A zenehallgató készülékem önálló energiaforrással rendelkezik, de sajnos egy idő után lemerül. Tulajdonképpen minden önálló energiaforrással rendelkező gépezetet használni lehet, bár korlátoltan. Kivéve a mobiltelefonomat.

- Mobiltelefon? - ismételte kérdőn a szólt Holmes. - Tán valami közlő eszköz?

- Hordozható kapcsolatteremtő eszköz. Sajnálom, de ennél többet semmiről sem mondhatok.

- Megértem.

- Ön igazi úriember! - nevetett fel Sharna Holmes, majd fejcsóválva hozzátette: - Nem is tudja, hogy számomra az ilyen modor mennyire bizarr!

- Ezt vegyem úgy, hogy a jövőben kevés az ilyen úriember?

- Sőt, olyan is van, aki annak álcázza magát - magyarázta komoran a lány.-, hogy aztán… hm, hogy fejezzem ki magam…? Erősen bántalmazzon egy nála sokkal fiatalabb és ártatlanabb gyereket, sőt, hogy ezzel a földig lealázza, csak a saját szórakozására.

- Nem kedvelheti túlzottan a korát - jegyeztem meg mosolyogva.

- Tulajdonképpen az emberi gyarlóság és sötétség tökéletes kiteljesedésének kezdete-fejtette ki a lány nyugodtan. - De hagyjuk a szócséplést, nem akarom elrontani ilyesmivel a kedvüket. Te jó ég, ez már a város széle? Hihetetlen!

   Még meg sem állt teljesen a kocsi, ő már kiugrott az ablakon, és úgy vizslatta a szemével a tájat, hogy biztos voltam afelől, hogy még egy mezei nyúl fülének rezdülése sem kerülheti el a figyelmét. Mikor megérezte, hogy a háta mögött állunk, megkérdezte.

- Merre volt?

Holmes északkelet felé mutatott, mire Sharna Holmes elindult, közben pedig egyre csak Londonra pillantgatott.

- Különös. Azaz utca, ahol én jelentem meg, ha nem tévedek… áh! Az lesz az!-kiáltotta egy gyökerestül kifordult fára mutatva, és már száguldott is, de úgy, hogy Holmesszal alig bírtuk utolérni, pedig a mi lépéseinket nem nehezítette a bokáig érő szigorú szoknya.

   Abban a pillanatban, ahogy a fához ért, és lepillantott a lyukba, néhány gyors mozdulattal leoldotta magáról a ruhát, levette a kalapját, majd eltűnt.

- Micsoda szerencsém volt! - hallatszott a kiáltása odalentről. - Ez a szerencsétlen pára meghalt… de így legalább meg tudom vizsgálni.

- Ki az, Sharna Holmes? - kiáltottam le kíváncsian.

- A lila kösztümös hölgy - felelte az, miközben arca feltűnt az üreg aljában. Nem tűnt rémültnek, változatlan izgatottság tükröződött minden mozdulatán. - Hm… úgy látom, megpróbált felmászni. Elég bolond nőszemély, hogy gondolja, hogy tűsarkúban felmászhat? De itt nincs… Mr. Holmes!

- Tessék, Sharna Holmes - pillantott le a barátom készségesen.

- Nézzenek körül! Kell arra felé lennie egy pár különös, lila cipőnek.

Valóban ott volt valamiféle bőrösszeállítás, ami cipőre hasonlított. Lila kígyóbőrből készült, a sarka szinte pálcikavastagságú, az orra pedig indokolatlanul hegyes.

- Megvan? - kérdezte Sharna.

- Igen! - felelte Holmes.

- Kitűnő. A vizsgálatomnak is vége. Azt hiszem, itt nincs több látnivaló.

- Megengedi, hogy én is megnézzem?

- Csak tessék, de előbb ki kell másznom.

Ám alig hogy elérte volna a nyílás peremét, megcsúszott. Szerencsére Holmes nyomban megragadta a kezét, mikor a lány ijedten felkiáltott, és kihúzta. Az egyensúlyát vesztett Sharna véletlenül belebotlott Holmesba, aki zavartan hátrált pár lépést. A lány azonban nem ragaszkodott hozzá, hogy abban a félreérthetetlen helyzetben maradjon. Megfordult, térdre ereszkedett, és belesett a lyukon.

- Áh, gondolhattam volna! - mondta. - Egyszerűen megcsúszott, és beverte a fejét. Nem lehetett valami erős! De legalább a pisztolyát megtarthatom - biztos családi tulajdon, valami… MacArthur.

Ezután visszavarázsolta magára az utcai ruhát, és kalapot emelt Holmes felé.

- Ön már másodszor mentette meg az életemet. Köszönöm!

A barátom zavart vigyort villantott felé, majd ő is a földre vetette magát, és szintén benézett rajta. Ezalatt Sharna Holmes a kalapját igazgatta, és beszélgetni kezdett velem.

- Ez számomra olyan, mintha egy mesébe csöppentem volna - mondta mosolyogva. - Minden feljegyzését olvastam, kivétel nélkül!

- Valóban?

- Oh, igen. A misztika és a logika természetemtől fogva vonzott. Az esetek példátlanok, de azt hiszem, ez elviszi a pálmát.

- Kétségtelenül. Kétségtelenül!

Összeráncolta a homlokát, majd megveregette a vállamat, és melegen rámmosolygott fehéren villogó fogsorával.

- Maga bizalmatlan velem, dr. Watson. Szeretném, ha kedvelne.

- Tudja, maga…

- …különös vagyok - fejezte be a mondatomat sóhajtva. - Pedig cseppet sem vagyok az, csak detektívregényeken, bonctermeken és helyszíneléseken nőttem fel. De az igazat megvallva nagyon félek, dr. Watson.

- Nem látszik magán! - hüledeztem.

- Legtöbbször nem látszik rajtam semmi, de töredelmesen bevallom, hogy félek: soha nem jutok többé haza. Nincs senkim ebben a Londonban, egyszerűen nem létezem, nem tudnék mihez kezdeni.

- A tudása hasznára lehetne rendőrségnek.

- Ha itt ragadok, valóban nem lesz más választásom. Ha megváltoztatom a jövőt, legalább tudom, hogy a szüleim fájdalma is nyomban megszűnik.

Holmes felegyenesedett, felállt, és elgondolkozva maga elé bámult, közben pedig lassan visszafelé indult. Miközben egy méteres távolságra követtük, folytattuk a beszélgetést.

- Magán keresztül ismerem Sherlock Holmes minden jellemvonását - magyarázta jókedvűen Sharna -, és tudom, hogy ilyenkor gondolkozik. Még a módszerét is ismerem- de most mit meg nem adnék, ha belelátnék a fejébe!

- Néha én is ezt kívánom!

- Azt elhiszem.

- Sharna Holmes! - szólt hátra hirtelen Holmes.

- Tessék.

- Amikor idefelé jöttünk, hallottam, hogy maga is észrevette, hogy megjelenésének utcája pontosan északra esik ettől a szegény nőtől.

- Igen, észrevettem. De ez lehet puszta véletlen is.

- Majd kiderül.

Sharna Holmes elmosolyodott, és nevetve a barátom mellé sietett.

- Néha az az érzésem - mondta a szoknyáját markolva -, hogy maga helyettem is a jövőbe lát.

- Talán, de nem lehetek benne egészen biztos.

Mikor visszaértünk a kocsihoz, először pillantottam meg a lány tekintetében a félelmet. A visszafelé úton szótlanabb volt, mint valaha, talán mert rádöbbent helyzetének kilátástalanságára. Ahogy ott ült a kocsiban zöld ruhájában szomorúan komor tekintetével, elnyerte nem csupán a sajnálatomat, hanem a legnagyobb bizalmamat is, amely onnantól kezdve egy kicsit sem engedett épp úgy, mint ahogy Holmes esetében.